- Be kell, hogy valljam sokat fejlődtél az elmúlt pár hónapban. Minden tiszteletem a tiéd Lay, de sajnos ez még nem elég ahhoz, hogy megölj engem.- mondta.
- Hidd el Jongin. Ennek még korántsincs vége.
Sajnos az erőmet a harcokban nem éppen lehetett használni, így Ő hatalmas előnyben volt ellenem. Természetesen gyorsan kihasználta, hogy tudja magát teleportálni egyik helyről a másikra és már az egyik fa tövében találtam magam.
- Csak szólj ha már elég volt Yixing.
Nem akartam, hogy mégjobban felidegesítsen, mert akkor hajlamos vagyok egy másik lénnyé változni. Ezt a képességemet senki sem tudja, hogy démonná tudok változni és senki nem is fogja megtudni. Tudtam, hogy Kai gyenge pontja az oldala és a mellkasa, ezért inkább ezeket a részeket támadtam.
- Még mindig nem volt elég kedves Kim Jongin??
Már éppen az utolsó ütést adtam volna neki, mikor valaki a hátamra ugrott és karmait belém vájta. A hirtelen ért fájdalomtól hatalmasat nyüszítettem. A sötétben is tisztán látszott a fehér bunda, és csak egy farkas él itt akinek ilyen színű. Suho megérkezett három órás csúszással, mint mindig. Érdekes, hogy mindig a Leader késik.
- Mi a fenét csináltok ti ketten!? Tudtommal egy falkában vagytok, akkor miért szeditek szét egymást?? Halljam ki volt ennek az egésznek a felbújtója!!?- kérdezte Suho ordítva.
Persze a tagok rögtön elárúltak, úgyhogy fülem-farkam behúztam, mikor a falkavezér elém állt. Lelkileg teljesen felkészültem azokra a szörnyűségekre, amik rám várnak.
-Mégis, hogy merted ezt megtenni Lay?
- Sajnálom Suho, de a húgomat senki nem bánthatja.
- Hát ezt nem te döntöd el, hanem én. Tisztában vagy azzal, hogy most mi fog történni ugye??
- Igen..
- Jólvan. Kai te vezeted a többieket. Bármit csinálhattok vele.- szólt oda neki.
- Igenis Hyung.
Még nem fordult velem elő, hogy ilyen helyzetbe kevertem volna magam, de a banda debütálása előtt figyelmeztetett minket erre a dologra. Most jön az, hogy mindegyik tag a véremet ontja. Mindenhogy felkészültem a támadásra. Csak vártam türelmesen.
- NEE!!
A kiabálás irányába kaptam a fejem és megláttam a húgomat Hongbin-nal az oldalán. Késő volt már kiabálnom, hogy menjenek el, mert Gi már előttem volt.
- Lay gyere menjünk el innen.- mondta a húgom szinte sírva.
Nagyon sajnáltam szegényt, hiszen teljesen megértem a helyzetét. Ezt tenném én is ha a bátyám tiszta vér lenne az előbbi bunyótól.
- Kérlek menjetek el innen olyan messzire, amennyire csak tudtok. Ugyan Suho és egy másik tag biztos utánatok fog menni, de legalább előnyötök lesz.
- Nem hagylak itt bátyus..
A szívem hatalmasat dobbant, mikor bátyusnak szólított. Egész életemben erre a pillanatra vártam, hogy a kistestvérem így hívjon. A nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy szorosan ölel magához.
Nagyon jól esett, hogy Ő olyan ember, aki nem szalad el, ha meglát egy farkast, de még akkor sem oldott kereket, mikor megtudta mi is vagyok. Nekem ennél több nem kell. Csak szeressen és fogadjon el annak amilyen vagyok.
- Gi..várj egy kicsit..
Kibújtam öleléséből, majd visszaváltoztam emberré és folytattuk azt amit elkezdtünk. Soha többé nem akartam elveszíteni. Hallottam, hogy a tagok már morogva közelítenek felénk, de ez most cseppet sem érdekelt. Hongbin készen állt arra, hogy mikor vigye ki innen újdonsült barátnőjét. Jut eszembe még erről Bin-nel is szeretnék beszélni.
*Gi szemszöge*
Olyan rég vártam erre a napra, hogy a bátyámat ölelhessem. Nagyon szeretem és ezt a farkasos dolgot is kezdem megszokni. Igazából így állatként is eszméletlenül aranyos volt. A többiek már sehogy se voltak azok. Csodálkoztam, hogy ezalatt a pár perc alatt nem szedtek szét minket, de lehet, hogy ezt most elkiabáltam.
Suho kiadta a parancsot, miszerint engem is támadjanak. Annyi időm volt, hogy odaszóljak Hongbin-nak, hogy ne mentsen meg, mert mindenképpen Lay-el akartam maradni. Hirtelen valamelyik dög átharapta a combomat és szerintem a comb artériámat is. Felismertem ezt a bizonyos farkast. Hogy is felejthetném el azt aki engem akar elvinni minden egyes alkalommal. Persze, hogy Kai volt az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése