Chapter 5

Kicsit nagyon meglepődtem, hogy egy farkas a bátyám. Meg is ijedtem, úgyhogy mégbeljebb szaladtam az erdőben. Nem tudtam merre megyek, de most ez érdekelt a legkevésbé. Mikor hátranéztem, hogy jön-e valaki utánam neki mentem valaminek, ami igen kemény volt és ennek hatására seggre ültem. Felnéztem és megláttam Hongbin-t. Az arca nem sugárzott semmilyen érzelmet. Csak akkor vettem észre valamit, mikor már vagy 2 perce néztünk farkas szemet és ez az érzés a fájdalom volt. Felálltam és gyorsan körbe néztem testét, hogy nincs-e rajta valami sérülés, de semmit nem láttam.
- Te mit keresel az erdő kellős közepén, méghozzá egyedül? Bármilyen vadállat megölhet.- mondta aggodalommal teli hanggal.
- S..semmit..csak futok egyet.- válaszoltam.
Szívem szerint elbőgtem volna magam a történtek után, de még bentartottam könnyeimet.
- Jól vagy? Nem esett bajod..?- kérdeztem. Hátha a küzdelemben sérült meg és azért fáj neki valamilye.
- Nem, semmi bajom nem lett. De rólad ez nem mondható el.
Először nem értettem mire érti. Csak utána éreztem a sós könnyeket az arcomon. Nem is vettem észre, hogy a kérdésem után elsírtam magam. Lehajtottam a fejem, mert nem akartam így a szemébe nézni. Hongbin egyre közelebb jött hozzám. Ezt onnan tudtam megállapítani, hogy a cipőorra majdnem hogy a fejem alá ért. Még most se néztem rá, hanem csak tovább sírtam. Kiakartam adni magamból minden fájdalmat. Nem tudtam volna többet elviselni. Később csak azt vettem észre, hogy szorosan ölel magához és próbál nyugtatni. Viszonoztam ölelését és igyekeztem megnyugodni. Egyáltalán nem ismertem Őt. Semmit sem tudtam róla a nevén kívül. Szerettem a bandát, aminek tagja, de nem néztem a tagok után. Csak a nevüket akartam tudni és nekem ennyi elég volt.
- Kérlek mond el mi a baj? Hátha tudok segíteni neked. Rossz így látni téged, teljesen összetörve.- mondta.
Az utolsó mondatán nagyon meglepődtem, de most az sem érdekelt. Elakartam mondani neki mindent. Bíztam benne. Magam sem tudom miért, hisz most találkozunk másodszor.
- Ismered Lay-t?- kérdeztem szipogva.
Az egész teste megfeszült a név hallatán. Nem értettem, hogy miért?
- Igen ismerem. Az egész bandát utálom.
- Milyen bandát?- néztem rá értetlenül.
- Nem tudod mi az az Exo?- kérdezte meglepetten.
Exo? Nem hallottam róluk mostanáig. Nem nagyon hallgattam zenét, Vixx-et is csak ritkán.
- Nem. Miért? Kik ők?
- Az Exo undorító egy banda. Lay az egyik tag a kilencből. Régen tizenketten voltak, de hárman már elhagyták a bandát. Meg is értem miért. Ártatlan lányokat erőszakolnak meg és mindegyik tag valamilyen elem birtokosa. Lay például a gyógyítás erejét birtokolja, és ráadásul mindegyik farkas. De miért csak Őt kérdezted?- mondta.
Teljesen lefagytam azon, amit mondott. Ilyen lenne ez a banda?
- Mert Ő a bátyám..
- Tőle nem kell tartanod. Lay nem csinálja azt, amit a többiek. Ő kivétel. Viszont elég jól ismerem és tudom, hogy téged nagyon fog szeretni.
Kicsit megkönnyebbültem a hallottakon. Mindennél jobban szerettem volna egy bátyust és most itt van. Remélem ugyanúgy fog szeretni mint én Őt.
- ...de még lenne egy kérdésem. Ezért voltál ilyen? Láttad, mikor visszaváltozott emberré és megijedtél?- kérdezte tőlem aggódva.
- Igen..miatta voltam ilyen. Köszönöm, hogy meséltél róla és a bandájáról.
- Igazán nincs mit.
Mosolyra húzta száját, majd adott egy puszit a szám szélére. Szerintem olyan piros lettem, mint egy paradicsom, hiszen máson nem nagyon tudott volna ilyen jót nevetni. Morgást hallottam az egyik bokorból, majd egy fehér farkas ugrott ki belőle. Felismertem a rég nem látott állatot. Ő volt az aki búcsúzóul keresztbe karmolta az arcom, mikor 4 éves voltam. Gyorsan Hongbin-hoz bújtam, majd vártam mi fog történni. Pici biztonságérzetet adott, hogy hozzábújtam, de nem teljesen tudtam megnyugodni.
- Őt véletlen nem ismered?- kérdeztem tőle suttogva, majd rámutattam a farkasra.
- De igen. Ő az Exo vezetője és egyben falkavezére.- válaszolt Ő is suttogva- Igaz Suho??- szólt oda neki.

Mire visszanéztem az állatra, addigra már egy férfi állt ott. Emberként is megismertem. A támadás után egy nappal Ő kiabált az apámmal.
- Te vagy az akinek én kellettem?? Még emlékszem a találkozásunkra.- mondtam enyhe gúnnyal.
- Szóval nem felejtettél el? Meg kell hagyni szép nagy lány lett belőled. Az arcod sokkal jobban hasonlít Lay-éhez. Viszont, még mindig kellesz nekem és nem azért, hogy a barátnőm legyél. Sokkal inkább azért, hogy megfektesselek, majd utána farkast csináljak belőled.- mondta és közben felém sétált.
Nem fogom hagyni, hogy megerőszakoljon és nem fog átváltoztatni se. Egyre közelebb jött hozzám és én egyre jobban bújtam Hongbin-hoz. Megfogta a kezem és magához rántott egy mozdulattal. Már a sírás határán voltam, de most tartani fogom. Nem akartam, hogy lássa rajtam mennyire félek. Továbbra is tartottam a makacs stílust vele szemben.
- Remélem nem itt akarsz megfektetni. Szerintem van annyi eszed, hogy elvigyél magadhoz.
- Ne aggódj. Még elszórakozok veled egy kicsit.
Csettintett egyet és megjött a többi hét farkas is. Elengedett és én azzal a lendülettel visszafutottam Hongbin karjaiba. Csak reménykedni tuttam, hogy Lay vagy Tűzvész megtalál mielőtt baj lesz.