- Most mi lesz vele? Meg se mozdult a támadás óta és már a sebek is összeforrtak. Lay mondj már valamit!!- kiabált rám Hongbin.
- Mégis mit csináljak!? Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jobban legyen...de nem ért semmit...
- Milyen zenét szeretett?
- Ez most, hogy jön ide?? De amúgy tőletek a Secret Night-ot szerette nagyon.
- Hmm..nem hittem volna, hogy pont ez a dal tetszik neki, hiszen olyan ártatlan és ez a zene meg olyan...más. Ha énekelnék neki belőle, akkor lehet fel fog kelni, mert izgatott lesz tőle.
- Hát én ilyenről még nem hallottam, de ahogy gondolod. Egy próbát megér.
Nem tudom honnan szedte ezt, de tuti, hogy nem fog bevállni. De csinálja azt amit jónak lát. Kicsit megnyugtatott, ahogy énekelt. Nem volt rossz hangja és Gi-nek is tetszett. Máson nem mosolygott volna. Várjunk..mosolyog??
- Ezaz Bin folytasd.- bíztattam barátom.
Nem hittem a szememnek. Mikor Hongbin a dal végéhez ért, a húgom már beszélt hozzánk, de a szemét nem nyitotta ki. Láttam rajta, hogy beteg lett és az első dolgom volt, hogy megnézzem nincs-e láza. Természetesen volt neki minimum 39 fokos, ezért gyorsan elmentem vizes törölközőért és lázcsillapítóért. Furcsa volt, hogy csak most lehetett észre venni, hogy megfázott. Eddig semmit nem éreztem a homlokán, minden teljesen rendben volt. Gyorsan összeszedtem a cuccokat és rohantam vissza a szobába, bár lehet nem kellett volna annyira sietnem. Hongbin és Gi most mutatták meg egymást iránt érzett érzelmeiket. Szívem szerint kimentem volna, de annyira aranyosak voltak.
*Hongbin szemszöge*
A Secret Night után már beszélt hozzánk és ennek mindennél jobban örültem. Nem tagadom, hogy nem volt fontos számomra, mert akkor életem legnagyobb hazugságát mondtam volna. Igenis mindennél fontosabb volt nekem. Igaz, hogy bukott angyal vagyok, de attól még ugyanúgy tudok szeretni, mint bárki más. Kaptam az alkalmon, mikor Lay kiment gyógyszerért és lágy csókot leheltem ajkaira. Egyáltalán nem ellenkezett, sőt nagyon telhetetlen volt, de megadtam neki amit kért. Tudtam, hogy én lennék neki az első, mert mikor először találkoztunk láttam rajta, hogy elég félős és naív lány. Abban a percben megfogadtam, hogyha együtt leszünk soha nem fogom megbántani, felültetni és megerőszakolni sem, hanem inkább az Exo-tól fogom megvédeni, mert amit a múltkor vele tettek az megbocsájthatatlan. Nem az a fajta "ember" vagyok, aki bosszúból megöli a másikat, de ha mégegyszer bántani merik akkor csúnya vége lesz. Gondolatmenetemből egy ölelés zökkentett ki, amit Gi-től kaptam. Szinte rögtön viszonoztam ölelését. Ide most nem kellettek szavak. Éreztem, hogy Lay áll az ajtóban és néz minket, de most valahogy nem érdekelt, hogy ki néz vagy ki nem. Csak Ő érdekelt most.
*Lay szemszöge*
Nem akartam tovább zavarni őket. Mutattam Hongbin-nak, hogy elmegyek kicsit, addig maradjon itt Vele. Tudtam, hogy Bin vigyázni fog rá, míg én eligazitom a bandát. Már szurok sötét volt és ráadásul telihold.
- "Kifogom használni a Hold adta lehetőséget és mindegyiket megleckéztetem."- gondoltam magamban.
Gyorsan az erdőbe futottam- természetesen farkas bőrben- és vonyítottam egy nagyot, hogy ezek a süketek is meghallják akárhol is vannak.
Kellett egy kis idő míg mindenki ideért, de addig legalább volt időm, hogy mégjobban feldühödjek.
- Hol van a Leader!?- kérdeztem tőlük ordítva.
- Nyugi haver. Bármelyik percben megjöhet.- válaszolt Kai.
- Te csak maradj csendben. Téged ma még megfoglak ölni.
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás volt Lay? Többet kell edzened ahhoz, hogy engem megölj.
Na itt szakadt el az a bizonyos cérna. Nem érdekel, hogy nincs itt Suho. Őt majd később intézem el. Hatalmas erővel mentem Kai-nak. Még ő is meglepődött rajta, de most ez nem érdekelt, csak az, hogy holtan tudjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése