- "Nagyon szerencsés ember vagyok."- gondoltam magamban.
Csak apai részről vagyok koreai, mivel az anyám magyar. Fel is tűnt neki, hogy a szemem színe nem sötét barna, hanem zöld, viszont a mandula vágás ugyanúgy megvan. A koreai zenét imádom, de csak egy bandát ismerek eddig és ez a Vixx. A gondolkodásomat Hongbin mély hangja zavarta meg.
- Min gondolkozol ennyit? Talán felismertél valahonnan?- mondta gúnyosan.
- Igen tudom ki vagy nem kell hangoztatnod. De ha már itt vagy megkérdezem, hogy mi is vagy valójában?- vágtam vissza.
- Kislány, arról neked nem kell tudnod. Ez maradjon az én kis titkom.
Olyan közel jött, hogy ezt a helyzetet mindenki félre érthette volna. Nem néztem fel rá, mert nem szeretnék az a rajongó lenni, aki azonnal hanyatt dobja magát, hogy meglátta az egyik tagot. Mondjuk én nem vagyok ilyen, de Ő az ultimate biasom a bandából és nem tudom mire vagyok képes. Egyik újjával állam alá nyúlt és addig emelte a fejem, míg farkas szemet nem néztünk, majd ezek után még a derekam is átkarolta.
- Azonnal engedd el!- morgott a sárkány.
- Héé. Nyugodj meg te óriás gyík. Csak beszélgetek vele.- mondta Hongbin.
- Ne hívd így Tűzvészt!- emeltem fel a hangom én is.
- Elnézést kérek. Szóval honnan jöttél? Mert az látszik, hogy nem ázsiai vagy.
- Itt születtem. Apukám koreai, de anyukám magyar. Még valami?
- Miért vigyáz rád egy sárkány?
- Mert a szüleim dolgoznak.
Még jó pár kérdést feltett, de az utolsót bár ne tette volna.
- Csókolózunk?
- Mi?? Nem.
- Miért nem? Látom, hogy nem félsz tőlem, sőt. A szíved majd kiesik a helyéről.
- N..nem. Ez..nem igaz.
- Akadozva beszélsz.- villantott felém egy önelégűlt mososlyt.
- Na jó én elmentem.
Már sétáltam Tűzvész felé, mikor elkapta a kezem és teljesen magához húzott. Próbáltam eltólni, de ezerszer erősebb volt nálam.
- Kérlek engedj el.
- Bocsi, de nem. Kellesz nekem.
Oldalra fordítottam a fejem, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni, de a sárkányomat se láttam sehol. Itt már kezdtem kicsit félni, de próbáltam nem kimutatni. A bokorban észrevettem két sárga pöttyött és ehhez még morgás is társult. Remek. Egy farkas. Ez nagyon hiányzott most.
Vele együtt a sárkány is visszajött, de nem segített nekem. Nem értek semmit.
- "Miért nem segít? Miért a farkast nézi folyton?"
Millió és egy kérdést akartam feltenni magamnak, de mire észbe kaptam az állat már kint volt a bokorból és vicsorogva felénk sétált.
- Tűzvész segíts már.- mondtam ingerülten.
- Ne aggódj Gi. Hidd el, hogy nem kell segítenem.
- Ezt mégis, hogy értsem??
Mire visszanéztem a farkas már ugrani készült. Összeszorítottam a szemem és vártam. Ráugrott Hongbin-ra és azzal a lendülettel mindketten földre estek. A Visual-nak ennyi elég volt. Csak a düh járta át az egész testét. Odaszaladtam a sárkányhoz és mire visszanéztem már szárnyai voltak.
- Szóval ő egy sötét angyal. Még jó, hogy nem esett bajod Gi.- mondta Tűzvész.
- Sötét angyal? Milyen lények élnek még közöttünk?- kérdeztem vissza, de nem válaszolt.
*
Úgy egy órás küzdelem után Hongbin feladta és elment. A farkas véres bundája csillogot a napfényben. Felém közeledett, majd közvetlen előttem leült. Óvatosan az orra elé nyújtottam a kezem, hogy megszagolja, majd megengedte, hogy megsimogassam. Nagyon puha bundája volt, akár egy párna. Hátrált pár lépést, szemét becsukta, majd egy huszonéves fiú lett belőle. Nem hittem a szememnek. Ez nem lehetséges.
- Szia húgi.- köszönt.
- T..te vagy a...bátyám?
- Igen. A nevem Zhang Yixing, de nyugodtan hívj Lay-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése