- Még most se adod fel?- kérdezte Suho mosolyogva.
- Nem az a fajta ember vagyok, aki csak úgy feladja.- vágtam vissza.
- Szóval nem?
Bólintott az egyik farkasnak majd egy hatalmas tűzfal lett körölöttünk. Nem hittem a szememnek, nem tudtam, hogy ez, hogy lehetséges. De ami méginkább elszomorított, hogy így már biztos, hogy senki nem fog megmenteni. Hiába ordítottam volna Lay-nek, nem tudott volna átjönni a tűzön. De mondjuk Tűzvész igen.
- Hallom, hogy mit gondolsz és a kis sárkányod sem tud megmenteni téged. Nézz csak fel.- mutatott az ég felé, amit most lángok takartak.
Itt már tényleg elveszett minden remény...csak vártam, hogy mikor ugrik rám valamelyik.
Sokat nem kellett várnom, hisz pár másodperc múlva már a földön találtam magam. Az összes farkas rajtam volt és szétharaptak és karmoltak. Hongbin sem tudott segíteni, hisz őt is folyamatosan támadta Suho. Várjunk. Engem folyamatosan harapdáltak. Akkor most én is egy leszek közüllük? Vagy ez nem úgy működik mint a filmekben?
*2 órával később*
Úgy éreztem, hogy már nem áll messze tőlem a halál..Az elmúlt órákban meg se álltak, folyamatosan támadtak minket. Végleg feladtam a dolgot. Nem küzdöttem, csak hagytam had végezzék a dolgukat.
- Jó elég lesz!- kiabálta el magát a falkavezér.- Úgy döntöttem ennyi elég lesz nektek mára. Legközelebb nem fogok megkegyelmezni. További jó fetrengést.
Búcsúzóul belénk rúgott párat, majd elment a többiekkel. Életemben nem éreztem ilyen írtózatos fájdalmat. Minden porcikám sajgótt, és az erdő mélyén voltunk vérben úszva. Nagy nehezen odamásztam Hongbin-hoz megnézni, hogy hogy van.
- Bin..jól vagy?- kérdeztem aggódva.
- Ne aggódj miattam. Pár óra és összeforrnak a sebeim. Viszont neked nem. Azonnal le kell kezelni őket, különben hamar elfertőződik.
- Hívd ide Lay-t kérlek..
- Nem foglak egyedül hagyni. Nagyon súlyosak a sérüléseid.
- Nem lesz bajom..kérlek hívd ide.- néztem bele mélyen mogyoróbarna szemeibe.
- Rendben. Sietek.- mondta és már el is repült.
*Lay szemszöge*
Az erdő minden szegletét megnéztem és a sárkány is bejárta a levegőben az egészet, de semmit nem találtunk. Egy árva nyomot sem. Mérhetetlenül aggódtam a húgomért, még akkor is ha csak most láttam először. Idegesen baktattam a szüleinkhez Tűzvésszel az oldalamon, mikor valaki nekem kiabált, de nem láttam senkit. Mégegyszer hallottam és ezúttal tisztán. Azonnal felismertem a hang tulajdonosát, még a levegőben is.
- Hongbin te mit keresel itt? Mi történt veled?- kérdeztem tőle idegesen.
- A húgodat és engem a falkatársaid két órán át támadtak. Gi kérte, hogy szóljak neked.
Mikor meghallottam mi történt vele és Gi-vel azonnal átváltoztam és rohantam az erdőbe. Bin fentről vezetett a helyszínre és mire odaértem egy fiú állt a húgom mellett. Közelebb mentem és láttam, hogy Ken segít neki felállni kisebb-nagyobb sikerrel. Arréb löktem szegényt, hogy én tudjak foglalkozni Gi-vel. Szegénytől bocsánatot kértem, amiért jól fellöktem, de teljesen megértette.
- Húgi hol fáj a legjobban? Csak mutass oda.- nem akartam, hogy beszéljen. Biztos mindene nagyon fáj, hisz a karmolások és a harapásnyomok is elég mélyen vannak. Kellett neki egy perc, hogy felfogja mit kérdeztem és végül a hasára mutatott. Felhúztam a pólóját és elszörnyedtem a látványon. Három karmolás nyom húzódott végig legalább három centi mélyen. A fejemet teszem rá, hogy ez Kai műve. Ő volt mindig ilyen kegyetlen, aki Suho jobb keze volt. Mindenben Kai segítségét kérte és ő vakon engedelmeskedett neki. Azonnal hazarohantam vele, mert ezt sürgősen meg kell gyógyítanom.
Apának nem is szóltam a történtekről, csak felszaladtam az emeletre és lefektettem az ágyamra. Hosszú folyamat lesz már most tudom. Szerencsére artériát nem ért a harapás, úgyhogy nem fog átváltozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése