Chapter 3

Egy hónap telt el azóta, hogy a farkasok majdnem rámtámadtak. Mai napig nem tudom az okát, hogy miért, hisz tudtommal nem tettem semmi olyat amivel megzavarhattam volna őket. A sokkból három nap után ébredtem fel, de mindent hallottam ami körülöttem zajlott. A szüleim és Tűzvész aggódó hangját, apa és a sárkány közti vitát, aminek tárgya én voltam. Szólni akartam apának, hogy nem az ő hibája volt ez az egész, de egy hang sem jött ki a torkomon. Azóta ezt már természetesen tisztáztuk.

*9 évvel később* 

Az útobbi évek unalmasan teltek. Elkezdtem az iskolát, sőt, már gimnazista vagyok. Tizenhat évesen másodikos leszek és ösztöndíjjal is rendelkezem. Ma van Szeptember elseje, azaz az első tanítási nap. Hurrá.. -.- . Az iskolával semmi bajom sincs, de az osztálytársakról ne is beszéljünk. A tinédzser fiúk egyszerűen nem normálisak. Galacsinnal, radírral, kajával dobálóznak, az egész órát végig dumálják és persze ennek következménye is van. A dolgozat. Nem szeretek dolgozatot írni, de négyesnél rosszabbat még sosem írtam. Szerintem ez minden kamasz álma lenne. 

A mai nap is ugyanúgy telt mint a többi, így év elején. Megkaptuk az órarendet, a könyveket és az osztályfönöki órán lediktálta a tanár a szüneteket és a fontosabb eseményeket. Az óra végén rohantam a buszra, mert szinte az erdőben lakom, ami a város másik végében van. Mikor felszálltam és kinéztem az ablakon, egy viszonylag magas, körülbelül 21-22 éves fiút láttam elmenni a busz mellett, de úgy nézett rám, mint egy bérgyilkosra. Mikor már elment mellettem visszanézett és rám mosolygott. Nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen nem is ismertem. 

Út közben még 5 fiú nézett rám úgy, mint az a srác akit először láttam. Kezdtem kicsit megijedni, ezért gyorsan leszálltam, majd egy gyorsabb tempót felvéve indultam hazafele.. Még úgy két utcát kellett végig sétálnom, hogy az erdő széle láthatóvá váljon számomra. Ezen a környéken nem lakott szinte senki, mert féltek az erdő állatatitól, így Tűzvész kitudott jönni elém.

- Szia Gi. Milyen volt az első nap?- kérdezte boldogan.

- Szia. Hát tudod ugyanolyan mint a többi.- mondtam mosolyogva- De mitől vagy ilyen boldog?

- Itt van a bátyád látogatóban.

- De..nekem nincs is bátyám.- mondtam meglepetten.

- Apád mondta nekem is, hogy az. De gyere sétáljunk haza és akkor majd megbeszélitek. 

Amikor a sárkányom mondta, hogy a bátyám engem vár nagyon meglepődtem. Apa nem említette nekem soha. Nagyon kíváncsi leszek, hogy apa ezt hogyan fogja kimagyarázni.

- Apaa!- ordítottam fel az emeletre.

- Gi nyugodj meg. Mi a baj? 

- Miért nem mondtad nekem soha, hogy van egy bátyám?? Tudtad, hogy mindennél jobban szerettem volna egyet mégse szóltál nekem soha!

Csak úgy dőltek belőlem a szavak és szerintem jogosan.

- Higgadj le kérlek. 

- Mégis hogyan!? Elmondanád, hogyan nyugodjak meg ezek után??

- Gi én...- próbált mentegetőzni.

- Hagyj békén. Ne keressen senki! 

Hátat fordítottam neki, majd az erdőbe rohantam. Nem mentem ki a rétre, mert még emlékszem arra ami ott történt. Hallottam, hogy Tűzvész a szárnyával csapkod a fák fölött, így kicsit megnyugodtam, hogy itt van velem. Nem tudom meddig futottam, de a lábaim már felmondták a szolgálatot. Leültem egy kidőlt fának a törzsére és megvártam míg a sárkány leszáll mellém. A lelkem romokban hevert. Sose hittem volna, hogy apa képes ilyet tenni. Fájt, hogy ezt tette velem, holott szerintem egyáltalán nem ezt érdemeltem. A Nap már kezdett eltünni a horizonton, de én még mindig az erdőben üldögéltem. Tűzvész felkapta a fejét valami zajra, majd a hang irányába repült. Én csak türelmesen vártam, hogy mikor jön vissza és hogy kivel. Egy percet se kellett várnom és ledobott elém egy 22 év körüli fiút. Felakartam segíteni, de a sárkány megállított.

- Ne menj hozzá közel. Ő nem ember. 

Leesett az állam mikor kimondta az utolsó mondatot. 

- Ha nem ember, akkor micsoda?- kérdeztem.

- Hát egy másik lény, egy másik világból.- válaszolta a fiú.

Felkelt, majd közelebb jött hozzám. Nem vagyok nagyon alacsony, de ő hozzám képest felhőkarcoló volt. Igen jól nézett ki, de nem akartam tovább bámulni.

- Mi a neved kislány?- kérdezte gúnyosan.

- Tudod ki a kislány tata- vágtam vissza. 

- Hmm..szókimondó típus vagy látom. Na szóval hogy hívnak?

- Gi és téged?

- Lee Hongbin. Örülök, hogy találkoztunk.

Chapter 2

- Gi..ébredj..- bökdösött az orrával a sárkány.
- Naa..Tűzvész. Alszom.
- Apukád mondani szeretne neked valamit.
Na nekem ennyi bőven elég volt. Azonnal kipantattam az ágyból és rohantam apához. Mikor odaértem szembe találtam magam egy magas (hozzám képest magas) huszas éveiben járó férfival, aki éppen a szüleimmel beszélt. Vagy inkább veszekedett.
- Nagyon megfogjátok bánni, hogy nem adtátok át a lányt! Pokollá fogjuk tenni az életeteket! Ezt jegyezzétek meg!!.- mondta a szüleimnek.
Mikor készült elmenni meglátott, ahogy az ajtóban állok, majd egy kis ideig farkasszemet néztünk. Egyedül a düht és a haragot láttam benne, semmi mást. Egy perc sem telt el azóta, hogy apával veszekedett, de máris magával akart vinni. Egyre közelebb jött hozzám, viszont én meg hátráltam, hogy ne érhessen hozzám. Lenézett a kezemre és meglátott rajta egy kis horzsolást, amit még tegnap szereztem az erdőben.
- Mit csináltál a kezeddel?- kérdezi higgadtan.
- S..semmit..csak lehorzsoltam.- mondtam rémülten.
Nagyon féltem tőle. Ő nem tudhatta, hogy hallottam amit mondott. Hirtelen a szemszíne olyan lett, mintha aranyból lenne. Nekem több nem kellett. Így is nagyon féltem tőle, de most végleg elszakadt a cérna. Kirohantam a házból egyenesen az erdőbe, mivel szinte a házunk mögött húzódott. Egyenesen az erdő közepén lévő rétre futottam, mert tudtam, hogy ott van olyan magas a fű, hogy ne látszódjak ki belőle. Mikor már kezdtem elfáradni leültem a földre szuszanni egyet. Csendben hallgattam a madarak gyönyörű énekét, viszont ez sem tartott sokáig. A távolban egy farkas vonyított. Először azt hittem, hogy megsérült vagy esetleg a falkájától szakadt el, de nem. Szinte rögtön utána vonyított mégegy, majd mégyegy. Összesen tizenkettőt számoltam. Nem tudom, hogy mennyi a normális létszám egy falkában, de kicsit sokaltam ezt a számot. Gondolkodásomat egy morgás zavarta meg, ami mellőlem jött. Egy nagy szürke farkassal találtam szembe magam. Tengerkék szemével szinte lyukat tudott volna ütni bennem.

Gyönyörű állat volt, viszont kevésbé barátságos. Őt követte még tíz majdnem ugyanilyen farkas, csak mindegyiknek volt valami megkülönböztető jele. Vagy a szeme volt más színű, vagy a bundája színe volt más. De én úgy emlékeztem hogy egyel többet hallottam vonyítani. Mindegy. Lehet elszámoltam. Körbe vettek, majd morogni és vicsorogni kezdtek. Hívni akartam Tűzvészt, de egy hang sem jött ki a torkomon annyira féltem. Végül megérkezett mégegy farkas, viszont ő már teljesen máshogy nézett ki mint a társai. Dús, fehér bundája volt és nagy sárga szemei. 

Akkor mégis jól hallottam, hogy tizenketten vannak. De csak neki más színű a bundája. Gondolom akkor ő a falkavezér. Beengedték a többiek a körbe, amit körülöttem alkottak, majd lassan közeledett felém. Itt már muszáj volt felordítanom.

- TŰZVÉSZ!- ordítottam teli torokból, remélve, hogy meghallja. 

A farkasok hangosabban kezdtek morogni és egyre közelebb értek hozzám. A távolból hallottam egy üvöltést, de nem akármilyet. Felnéztem az égre és a kis sárkányomat láttam teljes méretében. 

- "De hogy nőtt meg ilyen gyorsan? "- gondoltam magamban.

Leszállt, rá üvöltött a farkasokra, majd azok sietve szaladtak vissza az erdőbe. A fehér búcsuzóul megkarmolta az arcom, úgyhogy két pár karcolás díszelgett rajta. Még mindig sokkos állapotban voltam és már nem viseltem volna el több meglepetést. Ájultan borultam a földre, de azt még hallottam, ahogy Tűzvész odajön hozzám és ennyi..

Chapter 1

Minden 7 éves koromban kezdődött. Anyám híres Traumatológus, apám egy világhírű cég igazgatója, ezért napközben a dadusom vigyázott rám. Éjjel, mikor a szüleim hazaértek a munkából én már rég ágyban voltam, viszont most valami miatt nem tudtam elaludni. Apa bejött hozzám és lerakott valamit a szekrényemre majd egy puszit nyomott homlokomra. Eközben természetesen úgy tettem mintha aludnék. Miután kiment a szobámból megnéztem mit hozott nekem. Űgy nézett ki mint egy nagy kődarab aminek tojás alakja van.
   - "De apa ezt honnan szerezte?"-mondtam magamban.
Nem tudtam vele mit kezdeni így vissza feküdtem az ágyba. Még egy kis ideig néztem a plafont, majd pár perccel később az álomvilágomban találtam magam.

*

Reggel egy furcsa hangra keltem. Olyan volt, mintha valami ropogna. A szekrényemre néztem és láttam, hogy a kő mozog és repedések jelennek meg rajta. Ijedtemben levettem és a földre raktam. Kis idő elteltével egy kis "madár" szerű lény bújt elő belőle. Nagyon féltem, hisz nem tudtam milyen állat lehet. Gyorsan kiszaladtam a szobámból egyenesen apához, aki épp készült munkába menni. 

    - Apaa. Valamilyen állat jött elő a kőből amit tegnap este hoztál.- mondtam rémülten.

    - Szívem, az nem kő, hanem egy tojás és egy sárkány kelt ki belőle.- válaszolt apa.

    - Sárkány? De azok nem léteznek.- mondtam. 

    - Sok féle lény él köztünk. Idővel ezeket mind megfogom mutatni neked. De indulnom kell. Jó kislány legyél.- adott egy puszit majd elment. 

Lassan vissza battyogtam a kis otthonomba, hogy megnézzem a kis sárkányt, de mire beértem már a plafonról nézett le rám. Nem tudtam, hogy kommunikáljak vele, hisz biztosan nem tud beszélni.

    - Szia- köszönt a sárkány.

    - T..te tudsz beszélni..?- kérdeztem meglepetten.

    - Igen. Tudod miért hozott engem ide az apukád?

    - Nem..nem tudok semmit.

    - Gyere. Ülj le az ágyadra.

Eleget tettem a kérésének és helyet foglaltam az ágyamon, majd ő is felugrott hozzám. 

    - Ugyan még nagyon fiatal vagy, viszont én is, úgyhogy nagyon egyszerűen fogom elmondani neked. Rendben? 

    - Rendben..

    - Az apukád egy nagyon híres cég vezetője mint tudod, de ezen kívül még mással is foglalkozik. Olyan állatoknak segít amik egyedül a szabadban képtelenek élni mert megölik őket. Így kerültem én is hozzád. Az apád megtalálta az anyukámat az erdőben holtan...akkor látta meg a tojást ahonnan ma kikeltem. Gondolom azért hozott ide, hogy egész életedben veled legyek és vigyázzak rád...és ezt örömmel vállalom. Te nem olyan ember vagy mint a többi, hogy meglát engem és szalad a fegyveréért és lelőjjön. 

    - De te ezt honnan tudod?- kérdeztem.

    - Érzem, hogy te más vagy. a szíved tiszta és nem fogod tűrni, hogy valaki megrontson téged. 

    - Teljesen igazad van..és hogy hívnak?

    - Nincs nevem. Neked kell adnod egyet.

    - Mit szólnál a....Tűzvészhez? 

    - Tetszik. Mostantól csak rád fogok hallgatni. 

    - De jó. Kimegyünk az erdőbe?

    - Csak lassan a testtel. Nem vagy még kicsi ehhez?

    - Nem. Én már nagylány vagyok.- mondtam büszkén.
    - Oh tényleg? Hát majd meglátjuk. De mielőtt elmennénk feltennék egy kérdést.

    - Persze. Mondjad.

    - Téged hogy hívnak?

    - Gi..

    - Szép név. Gyere menjünk.- mondta, majd eindultunk az erdő felé.

Már kezdett sötétedni mikor beértünk, de a nappali élet még nem ért véget. Madarak csiripeltek, mókusok szaladgáltak a fákon és még sok más állat élte az életét.

*

Pár óra múlva már teljesen besötétedett és én csak a sárkányomban bízhattam, hiszen ő nagyon jól lát a sötétben.

    - Tűzvész menjünk haza kérlek..kicsit félek.- mondtam reszketve.

    - Jólvan menjünk. Nem kell félned. Itt vagyok melletted.- mondta nyugtató hangon. 

Már majdnem kiértünk az erdőből, mikor a sárkány megállt.

    - Baj van?- kérdeztem aggódva.

    - Menjünk haza. De nagyon gyorsan. FUTÁÁS!

Nem kérdeztem miért kell eltűnnünk innen, csak futottam ameddig bírtam, majd mikor már nem tudtam tovább sprintelni, Tűzvész hátulról meglökött, hogy menjek tovább. 

Végül sikerült hazaérnünk épségben. Miután kifújtam magam rákérdeztem, hogy mi volt az ami elől futni kellett.

    - Mi elől futottunk? 

    - Egy farkas falka elől, de ezt majd az apukád elmeséli, hogy ezekkel miért kell vigyázni.- mondta majd elindult a szobámba.

Kicsit még kint voltam a nappaliban Tv-t nézni, de hamar meguntam és inkább lefürödtem, majd utána elmentem aludni.