Utolsó emlékem az, hogy Kai átharapta a lábam és azután nem tudom mi történt. Remélem nem azok a dögök hoztak ide, mert akkor nem állok jót magamért. Sajnos a szemkötő miatt semmit sem láttam a környzetemből, de a fülemet nem dugták be semmivel. Hallottam, ahogy egy ajtó nyikorogva kinyílik és valaki bejön a pincébe, majd elém áll. Nem néztem fel mert semmi értelme nem lett volna. Akkor is csak feketeséget látnék.
- Végre felkeltél. Már azt hittük megdöglöttél ettől a kis szunyogcsípéstől.- kérdezte valaki. A hangot nem ismertem fel, de érezhető volt benne a gúny és a káröröm.
- Ennyitől? Pff. Én nem egy szőke plázapicsa vagyok akinél kitör a 3. világháború mert letört a körme.- beszéltem vissza a fiúnak és erre csak egy pofonnal nyilvánította ki nem tetszését.
- Úgy látszik még nem tudod kivel beszélsz így. De mindjárt megtudod.- mondta, majd lekapta a fejemről a szemkötőt.
- Hmm...nem..még mindig nem rémlik. Talán a szórakoztató iparban helyezkedtél el? Mert úgy nézel ki.
Imádom szívni más emberek vérét, de az övét kifejezetten élveztem. Természetesen felismertem Sehun-t az Exo-ból, de továbbra is adtam a hülyét hátha megunja és békén hagy. Tudtam hogy a kis Maknae nem éppen beszél tisztán és kapok is az alkalmon, hogy szóvá tegyem majd neki, de még nincs itt az ideje. Gondolat menetemet megzavarta a rohadék. ezzel még nem is lett volna baj ha nem dob el a pince egyik végéből a másikba. Márpedig nem volt kicsi most, hogy jobban megnézem.
- Továbbra is ilyen makacs és arrogáns leszel vagy hajlandó vagy viselkedni? Tudom, hogy tudod ki vagyok, hiszen láttál az erdőben Kai mellett.
- Rendesen nem tudsz beszélni? Tudod nem igazán értem amit mondasz. Logopédust ismered?
Hiába én ilyen vagyok ha kedvem támad kicsit szórakozni. És őt kitudtam volna kergetni a világból ha nagyon belelendülök. Meg is kaptam a kegyelem döfést érte. Nyakamnál fogva emelt fel majd kötött ki kezeimnél fogva egy eldugottabb részben. Falakon karmolásnyomok és valami piros cucc díszelgett. Azonnal leesett, hogy az nem más mint vér. Tisztára olyan érzésem volt, mintha Auschwitz-ban lettem volna az egyik gázkamrában. Nem nézett ki különbül ez a pince sem.
- Látom feltérképezted a körülményeket. - gúnyos mosollyal elém állt - Készülj fel lelkileg és fizikailag is mert egy perc alatt olyanná tudunk tenni téged mint mi vagyunk. Csak kicsit fájdalmasabb módon és nem úgy hogy megharapunk. Arra csak az alfák képesek azaz Suho.
Továbbra is halál nyugodt maradtam. Magam sem tudom miért, de valamiért azt reméltem, hogy Hongbin, Lay vagy Tűzvész megment. Láttam, hogy a többiek is megjöttek már és készülődnek valamihez. Szikék, tűk és még több száz féle dolog volt az asztalon. Na itt már rendesen bevoltam rezelve, szóval nem is néztem oda.
*Hongbin szemszöge*
Az erdő számomra egy gyönyörű hely...volt. A két nappal ezelőtt történt farkas támadás óta nem láttam a barátnőmet. Lay mindent megtett, hogy nyomra bukkanjon de nem talált semmit. Én is már napok óta keresem Gi-t és én sem találok többet. Most is kint vagyunk az erdőben, az egész családja keresi és még a sárkány is velünk tart a levegőből. A banda munkáit is felfüggesztettem, hogy a többiek is tudjanak segíteni. Szerencse, hogy mi mind más-más lények vagyunk, lénytől függő képességekkel. Sajnos Leo nem birtokol egy lényt sem, de van két démonunk, egy vámpírunk és egy bukott angyalunk rajtam kívül. Ebből én mindegyiket birtoklom, de nem dicsekszem vele nagyon. Sőt szerintem rajtam kívül más nem is tudja, hogy démon és angyal is vagyok. Mindegy. Gondolkodásomból Lay vonyítása zökkentett ki a távolban. Biztos talált valamit. Kihasználva démoni erőmet és árnyakká bomlottam szét, majd Yixing mellett találtam magam.
- Találtál valamit?
- Igen, de maradj csendben kicsit. Ott őrködnek a többiek.
Az erdő másik végén voltunk és egy nagy házat találtunk a szélén. Egy nagyobb pincéhez hasonlított és talán volt rajta egy kis ablak amin belehetett látni. Még nem mertünk közelebb menni, ezért megvártuk még kicsit besötétedik. Láttam, hogy Tűzvész nem bír magával és tudom, hogyha nem a gazdája lenne bent akkor simán fel is égetné az egészet. Ravi jött oda hozzám majd idővel a többiek is csatlakoztak, hogy megbeszéljük a tervet, de nem nagyon figyeltem rájuk. Csak az érdekelt, hogy kihozhassam a barátnőmet és biztonságban tudhassam magam mellett. Nem vártam meg az estét. Hülye lettem volna. Lehet addigra már nem emberként kapom vissza Gi-t, hanem farkasként és azt nem nagyon szeretném. Azt a szenvedést, amikor a méreg szétárad a testedben, nemhogy átélni de nézni is borzalmas. Ráadásul nem éppen a legerősebb az imunrendszere és emiatt simán lehet 40 fokos láza is. Nem érdekelt, hogy meglátnak minket. Ravi és én voltunk elől, hogy a felénk tartó golyók és lándzsák a mellkasunkban landoljanak. Hiába, aki démon az halhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése