Chapter 10

Nem érdekelt semmi és senki. Azt a pár darab őrt egy ütéssel padlóra küldtem. Hiába változtak át nekem nem jelentett semmit, hogy össze-vissza karmolnak. A barátnőm jövője forgott kockán. Meglepődtem, hogy csak tíz tag volt kint őrködni. Hol lehet a többi kettő, Kai és Suho? Szóltam a többieknek, hogy maradjanak kint mert a végén annyira belelendülök a bunyóba, hogy lehet őket is kiütöm. Hatalmas lendületet véve rohantam be az épületbe anélkül, hogy tudnám merre tartok. Kitűnő szaglásomat kihasználva kerestem Gi-t kisebb-nagyobb sikerrel, ugyanis sehol sem éreztem a szagát. Pedig mikor először éreztem édes vérét akkor alig tudtam visszafogni magam. Most viszont semmi. Kovájogtam még egy darabig a folyosón, mikor egy fülsüketítő ordítást hallottam a lábam alól. Azonnal keresni kezdtem egy csapóajtót és szinte rögtön meg is találtam. Szaladtam, mint akinek petárdát dugtak a seggébe, hisz egy élet forgott kockán. A pincébe érve borzalmas látvány tárult elém. Barátnőm szét harapva és karmolva, ruhái cafatokban lógnak róla, kezei kétoldalra felkötve ezáltal alig egy méter volt a lába és a talaj között és az a két korcs röhögve nézte szenvedését. Na itt szakadt el az a bizonyos cérna. Mindhárom lényem egyszerre tört ki belőlem a dühtől és ronotottam neki a két farkasnak.

Akkor nem érdekelt semmi és senki. Teljesen elvesztettem a fejem és a szörnyeimet sem tudtam irányítani. Mindegyiket a düh tartotta életben és ez most egy nagyon jó lehetőség nekik, hogy tovább fejlődjenek. Eddig se voltak gyengék, de ezek után talán még Lucifert is a pokolba tudnám küldeni. Addig ütöttem őket, amíg mozogtak. Nem ismertem a határt. Épp vittem volna be az utolsó ütést, mikor Lay megérkezett a pincébe.
- Hééé Hongbin mostmár elég lesz.
- Tudom, hogy a barátaid de nem kell őket védened! Nézd meg a húgod hogy néz ki!
- Igen látom, de ez nem megoldás.
- Szerinted. Én nem hagyom, hogy a barátnőmnek baja essen! Soha semmilyen körülmények között!!
Nem láttam tisztán a dolgokat. Nem én irányítottam magam...engem irányítottak, méghozzá azok akikkel születésem óta osztozom a testemen. Senki sem tudna lenyugtatni most. Amíg Gi nem ad életjelet magáról addig nem megyek senki közelébe. Veszélyt jelentenék a szeretteimre. Nagyon nehezen tudok csak megnyugodni és még így se teljesen. Eljutottam addig, hogy újra ember vagyok, de ehhez is sok energia kellett. Nem tudtam volna talpon maradni, ha valaki nem tart meg.
- Nyugi, itt vagyunk, segítünk.- jött oda hozzám a banda többi tagja.
- Holvan Lay és Gi?
- Kivitte az erdőbe. Csak ő tudja megmondani mi van vele.- válaszolt N.
- Segítsetek kimenni kérlek.
Már attól elszörnyedtem, ahogy lógott a falról, de akkor nem volt időm rendesen megnézni sérüléseit. Most lesz rá időm és alkalmam. Sokat nem kellett őket keresni. Mérföldekről megéreztem a vér illatát. Simán tudtam mondani Ken-nek és Leo-nak merre vezessenek, míg nem megláttam őket egy fa alatt, hogy Lay éppen gyógyítja a lányt. Megszakadt a szívem most hogy jobban megnéztem. Hasán és mellkasán egy-egy mélyebb karmolás, combján csak a szemfogak helye látszik mélyen a húsban, arca megviselt és fáradt. Erre nincs szó...rettenetes állapotban van. Látom, hogy Yixing is fárad már és alig bírja csinálni.
- Hagyd Lay. Fáradt vagy már. Menj haza pihenni.
- Nem akar gyógyulni. Mindent elkövettem, hogy segítsek, de valahogy nem regenerálódik. A múltkori esetnél se tudtam sokat tenni és nem tudom miért.
- Ez nem a te hibád. Biztos van rá magyarázat csak rá kell jönnünk. Hazaviszem és lefektetem.
- Rendben. Köszönöm.
- Én köszönöm.- meghajoltam és elköszöntem tőle.
Ki kell derítenem miért nem gyógyulnak a sebei. Felkaptam pille testét és észrevettem, hogy jelentősen kevesebb sérülés volt már rajta. Nem hitem a szememnek. Magától begyógyulnak? Az én két szememmel láttam, hogy a hasán lévő karmolás, hogyan forr össze. Ez lehetetlen. Ilyenre csak a démonok képesek és ő nem az. Mit tettek vele? De már a múltkorinál se gyógyult. Akkor mi Ő valójában? Biztos él benne más lény is csak még nem tudjuk mi, viszont Gi se tudja, úgyhogy így nehéz dolgom lesz. De most egyáltalán nem ez a fontos, hanem, hogy biztonságban tudhassam Őt.