- Gi Hongbin már haza....jött? Mond Kong te mit csinálsz?- kérdezte tőlem N.
Kis fáziskésés után kapcsoltam és odafordultam hozzá. Nem tudtam mit reagáljak arra, hogy itt van. Nem rá akartam figyelni, hanem Gi-re úgyhogy inkább ettem tovább.
- Héé te mégis mit csinálsz!? Azonnal engedd el!
Nekem rontott és ellökött a szoba másik végébe. Furcsa volt, hogy ennyi erő lett benne.
- Nem akarom elengedni. Éhes vagyok. Ennem kell!
- Te már nem ölsz embert. Menj az erdőbe és vadássz, de őt hagyd békén!
- Ha olyan lennél mint én, akkor tudnád miért nem tudok ellenállni neki.
- Nem ilyen vagy. Neked van önkontrolod és tudod fékezni magad. Most miért nem?
Kerültem a válaszadást és inkább elmentem a Jellyfishez gyakorolni. Le kell nyugtatnom magam. Másképp nem tudok a barátnőmmel lenni.
*N*
Reggel benéztem a többiek szobájába, hogy felkeltsem őket, úgyanis próbálni kéne végre együtt. Természetesen Hongbin nem volt a kis birodalmába. Remélem már végzett a vadászattal és biztos, hogy Gi-vel alszik együtt. Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót úgyhogy bementem. Biztos még alszanak. Felmentem a lány szobájához és Bin-nek a hangja ütötte meg a fülem. De ez csak egy elégedett sóhaj volt. Barátnője hangját nem hallottam szóval biztos nem azt csinálják. Muszáj volt benéznem, hogy tudjam mit csinálnak, de úgy szólítottam meg, hogy úgy tűnjön mintha nem tudnék arról mit csinál. Még jól tettem, hisz Gi-ben már alig volt élet és Hongbin meg issza a vérét. Nekimentem és elhajítottam a szova másik végébe. Nem adott választ a kérdésemre, hanem inkább elment. Milyen barát az ilyen? Itthagyja félholtan a barátnőjét? Szegény lány olyan fehér mint egy lepedő. Szerintem max 2 liter vére maradt az ötből és annak idő kell, hogy újra termelődjön. Nem fogom felkelteni. Egyrészt nem is tud másrészt meg ha fel is tudna kelni, beszélni tuti nem fog tudni. Itt maradok vele nehogy valamelyik Exo-s megtalálja és elvigye. Azonnal le is fújtam a mai próbát.
Leültem Gi mellé és vártam, hogy legalább a szemét kinyissa egy kis időre. Közben Lay is megérkezett és kicsit furcsálta, hogy én vagyok a hugával és nem Bin. Elmondtam neki mi történt és a szemei sárgák lettek a dühtől. Szerencsére neki már volt annyi önkontrollja, hogy nem hagyta kiszabadulni a farkasát és nem ment el megkeresni Kong-ot. Megkértem, hogy maradjon itt és vigyázzon rá. Én addig megkeresem ezt a hülyét és jól megleckéztetem. Tudom, hogy ilyenkor inkább bemegy a Jellyhez és agyon táncolja magát, de legalább gyakorol. Írtam neki, hogy baj van és jöjjön az erdőbe mert itt az Exo. Tudom szörnyű ember vagyok, de másképp nem jönne el onnan. Meg fog találni akárhol vagyok az erdőben, hiszen démon is. Jó a szaglása.
*Hongbin*
Körülbelül 4 órát táncoltam egyfojtában és semmit sem pihentem. Csak akkor hagytam abba mikor N írt, hogy menjek az erdőbe mert hogy ott az Exo. Dehát Gi nem is fog mostanában felkelni, akkor mit keres ő ott? Lesz ami lesz alapon elindultam ki a belvárosból be a rengetegbe. Ha Hakyeon itt van akkor biztos megtalálom. Legalábbis ebben a hitben voltam, de nem találtam meg. Sajnos a hallásom nem éppen a legjobb úgyhogy kóvájoghatok még egy kicsit. Már majdnem kiértem a rétre mikor meghallottam valaki ereiben lüktető vért. Fent hintázott a fán, de a sűrű lombkorona miatt nem láttam ki az. Kis idő után meguntam, hogy nem látom és inkább mentem tovább. Helyesbítek, mentem volna tovább, ha egy bukott angyal nem rontott volna nekem.
Így teljesen átváltozva nem ismertem fel. Pedig szinte mindenkit ismerek az angyalok világában. Megszellőztetett, majd a szélnél is gyorsabban hajított vissza a földre. Annyi eszem nem volt, hogy zuhanás közben átváltozzak. Semmi baj Hongbin, nem csalódtam benned. Mikor már nagyon elegem volt csak akkor fedtem fel valódi kinézetem. A szeméből döbbenetet szűrtem le. Mást úgyanis nem láttam az arcából.
- Csak nem meglepődtünk? Ki vagy te és mit akarsz?
- Bosszút állni azért, amit Gi-vel tettél. A hangom alapján meg csak felismersz.
- N??
- Hello haver és igen meglepődtem a kinézeteden.
- Hát én is a tiéden. De engem nem fogsz legyőzni.
- Csakugyan? Majd meglátjuk.
Mire kimondta volna az utolsó szót, karmai már a hasamban voltak és egyre mélyebbre tolta őket. Csak ordítani tudtam a fájdalomtól. Üvöltésemet szerintem még Jeju-n is hallották. Majd beleszakadt a torkom. Démonná kell változnom, de nincs elég erőm hozzá. Sosem gondoltam volna, hogy az egyik bandatársam fog a halálba küldeni. Láttam két sárga szempárt a bokorban és melegen ajánlom, hogy ne az egyik Exo tag legyen. Már szinte a gerincemnél voltak a karmai, mikor az az állat ráugrott és átharapta a nyakát, figyelve, hogy az ütőeret ne sértse meg. Amíg bunyóztak oda se néztem. Vettem a fáradságot és démonná változtam, majd a megfelelő rúnákkal rendbe raktam a hasam. Így már újra harcképes voltam, de ahogy látom nem nagyon kell segítenem a cicának. Várjunk, cica? De az nem lehet. Ilyen nem létezik, hogy ilyen gyorsan rendbe jött. Ez lehetetlen. Nem bántotta N-t nagyon. Csak tudatta vele, hogy nem kell engem megölni. Ő ezt meg is értette és a tigris távozott. Mikor elment előttem szemeiben düht, aggodalmat, de legfőképp csalódottságot láttam. Mérhetetlenül sajnáltam amit vele tettem és tudom, hogy most nem nagyon akar velem beszélni egy jó darabig. Meg akart támadni és megleckéztetni, de nem tette. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Láttam, hogy alig bírja visszatartani a könnyeit, de erős maradt és nem engedte ki. Egyenlőre. Elakart futni, de nem engedtem. Mindig elé álltam akármerre futott volna. Rámüvöltött, de nem tágítottam útjából. Legördült az első könnycsepp arcán és ahol egy van ott van több is. Továbbra sem engedtem elmenni. Megakartam nyugtatni, hogy újra biztonságban legyen mellettem... De ő makacs lány és nem hagyja. Inkább egyedül küzdi le a bajait. Nyugtatásképp meg szerettem volna simogatni és cserébe a szemembe karmolt. Ezt teljesen megérdemeltem. Üvöltése eltorzult a sok sírástól, de nem hagyta abba. Tigrise már nem bírta tovább ezt a szenvedést és tudta nélkül változott vissza, majd bábuként csuklott össze. Szerencsére én gyorsabb voltam és elkaptam mielőtt földet ért volna. Sápadt, beesett arc, hófehér bőr. Ezek mind a vérhiány jelei. Felvettem és elindultam hozzájuk N-el az oldalamon.
*N*
Reggel benéztem a többiek szobájába, hogy felkeltsem őket, úgyanis próbálni kéne végre együtt. Természetesen Hongbin nem volt a kis birodalmába. Remélem már végzett a vadászattal és biztos, hogy Gi-vel alszik együtt. Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót úgyhogy bementem. Biztos még alszanak. Felmentem a lány szobájához és Bin-nek a hangja ütötte meg a fülem. De ez csak egy elégedett sóhaj volt. Barátnője hangját nem hallottam szóval biztos nem azt csinálják. Muszáj volt benéznem, hogy tudjam mit csinálnak, de úgy szólítottam meg, hogy úgy tűnjön mintha nem tudnék arról mit csinál. Még jól tettem, hisz Gi-ben már alig volt élet és Hongbin meg issza a vérét. Nekimentem és elhajítottam a szova másik végébe. Nem adott választ a kérdésemre, hanem inkább elment. Milyen barát az ilyen? Itthagyja félholtan a barátnőjét? Szegény lány olyan fehér mint egy lepedő. Szerintem max 2 liter vére maradt az ötből és annak idő kell, hogy újra termelődjön. Nem fogom felkelteni. Egyrészt nem is tud másrészt meg ha fel is tudna kelni, beszélni tuti nem fog tudni. Itt maradok vele nehogy valamelyik Exo-s megtalálja és elvigye. Azonnal le is fújtam a mai próbát.
Leültem Gi mellé és vártam, hogy legalább a szemét kinyissa egy kis időre. Közben Lay is megérkezett és kicsit furcsálta, hogy én vagyok a hugával és nem Bin. Elmondtam neki mi történt és a szemei sárgák lettek a dühtől. Szerencsére neki már volt annyi önkontrollja, hogy nem hagyta kiszabadulni a farkasát és nem ment el megkeresni Kong-ot. Megkértem, hogy maradjon itt és vigyázzon rá. Én addig megkeresem ezt a hülyét és jól megleckéztetem. Tudom, hogy ilyenkor inkább bemegy a Jellyhez és agyon táncolja magát, de legalább gyakorol. Írtam neki, hogy baj van és jöjjön az erdőbe mert itt az Exo. Tudom szörnyű ember vagyok, de másképp nem jönne el onnan. Meg fog találni akárhol vagyok az erdőben, hiszen démon is. Jó a szaglása.
*Hongbin*
Körülbelül 4 órát táncoltam egyfojtában és semmit sem pihentem. Csak akkor hagytam abba mikor N írt, hogy menjek az erdőbe mert hogy ott az Exo. Dehát Gi nem is fog mostanában felkelni, akkor mit keres ő ott? Lesz ami lesz alapon elindultam ki a belvárosból be a rengetegbe. Ha Hakyeon itt van akkor biztos megtalálom. Legalábbis ebben a hitben voltam, de nem találtam meg. Sajnos a hallásom nem éppen a legjobb úgyhogy kóvájoghatok még egy kicsit. Már majdnem kiértem a rétre mikor meghallottam valaki ereiben lüktető vért. Fent hintázott a fán, de a sűrű lombkorona miatt nem láttam ki az. Kis idő után meguntam, hogy nem látom és inkább mentem tovább. Helyesbítek, mentem volna tovább, ha egy bukott angyal nem rontott volna nekem.
Így teljesen átváltozva nem ismertem fel. Pedig szinte mindenkit ismerek az angyalok világában. Megszellőztetett, majd a szélnél is gyorsabban hajított vissza a földre. Annyi eszem nem volt, hogy zuhanás közben átváltozzak. Semmi baj Hongbin, nem csalódtam benned. Mikor már nagyon elegem volt csak akkor fedtem fel valódi kinézetem. A szeméből döbbenetet szűrtem le. Mást úgyanis nem láttam az arcából.
- Csak nem meglepődtünk? Ki vagy te és mit akarsz?
- Bosszút állni azért, amit Gi-vel tettél. A hangom alapján meg csak felismersz.
- N??
- Hello haver és igen meglepődtem a kinézeteden.
- Hát én is a tiéden. De engem nem fogsz legyőzni.
- Csakugyan? Majd meglátjuk.
Mire kimondta volna az utolsó szót, karmai már a hasamban voltak és egyre mélyebbre tolta őket. Csak ordítani tudtam a fájdalomtól. Üvöltésemet szerintem még Jeju-n is hallották. Majd beleszakadt a torkom. Démonná kell változnom, de nincs elég erőm hozzá. Sosem gondoltam volna, hogy az egyik bandatársam fog a halálba küldeni. Láttam két sárga szempárt a bokorban és melegen ajánlom, hogy ne az egyik Exo tag legyen. Már szinte a gerincemnél voltak a karmai, mikor az az állat ráugrott és átharapta a nyakát, figyelve, hogy az ütőeret ne sértse meg. Amíg bunyóztak oda se néztem. Vettem a fáradságot és démonná változtam, majd a megfelelő rúnákkal rendbe raktam a hasam. Így már újra harcképes voltam, de ahogy látom nem nagyon kell segítenem a cicának. Várjunk, cica? De az nem lehet. Ilyen nem létezik, hogy ilyen gyorsan rendbe jött. Ez lehetetlen. Nem bántotta N-t nagyon. Csak tudatta vele, hogy nem kell engem megölni. Ő ezt meg is értette és a tigris távozott. Mikor elment előttem szemeiben düht, aggodalmat, de legfőképp csalódottságot láttam. Mérhetetlenül sajnáltam amit vele tettem és tudom, hogy most nem nagyon akar velem beszélni egy jó darabig. Meg akart támadni és megleckéztetni, de nem tette. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Láttam, hogy alig bírja visszatartani a könnyeit, de erős maradt és nem engedte ki. Egyenlőre. Elakart futni, de nem engedtem. Mindig elé álltam akármerre futott volna. Rámüvöltött, de nem tágítottam útjából. Legördült az első könnycsepp arcán és ahol egy van ott van több is. Továbbra sem engedtem elmenni. Megakartam nyugtatni, hogy újra biztonságban legyen mellettem... De ő makacs lány és nem hagyja. Inkább egyedül küzdi le a bajait. Nyugtatásképp meg szerettem volna simogatni és cserébe a szemembe karmolt. Ezt teljesen megérdemeltem. Üvöltése eltorzult a sok sírástól, de nem hagyta abba. Tigrise már nem bírta tovább ezt a szenvedést és tudta nélkül változott vissza, majd bábuként csuklott össze. Szerencsére én gyorsabb voltam és elkaptam mielőtt földet ért volna. Sápadt, beesett arc, hófehér bőr. Ezek mind a vérhiány jelei. Felvettem és elindultam hozzájuk N-el az oldalamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése