Szörnyű érzés volt így látni a hugomat. Tisztában voltam vele, hogy a másnapot már nem élné meg. Pulzusa is alig volt. Borzalmas, hogy ilyet tett vele Hongbin. Nem hinném, hogy megtudnám bocsátani neki valaha is. Azon agyalok, hogy adjak-e a véremből, de annak nem tudom milyen következménye van. 50% esélye lehet arra, hogy farkas lesz belőle, de ha nem adok neki akkor meghal és én azt nem tudnám feldolgozni. Annyit adok neki, amennyire szüksége van az életbenmaradáshoz. Megharaptam a csuklóm és a szájához tartottam. Pár perc elteltével már mozgolódott és magától itta. Tisztában volt azzal, hogy mennyit szabad neki inni, majd elengedte a kezem. Újra visszanyerte a színét és a pulzusa is sokkal jobb volt. Elakart menni sétálni és én szívesen elmegyek vele. Nekem se ártana egy kis friss levegő. Meg persze a farkasom is szeretne már szaladni egyet. Szegényt nagyon rég engedtem ki.
- Elmegyünk sétálni, ha megmutatod nekem a cicáidat. Mit szólsz hozzá hugi?
- Meg beszéltük.- mondta már szinte futva.
Örültem annak, hogy ilyen jó kedve van a történtek után. Engem rohadtul megviselne. Ebből látszik, hogy lelkileg hihetetlen erős és tökéletesen tudja tetettni, hogy nincs semmi baja. Persze aki már ismeri az a szemében látja ezt. Nyakán még látszódott barátja álkapcsának a nyoma, de legalább szépen és gyorsan gyógyul. Nagyon elmerengtem a gondolataimban és már szem elől is vesztettem a lányt. Szememmel körbe pásztáztam a rétet, de nem láttam sehol. Kis idő múlva hallottam csak egy nagy üvöltést, majd sok kissebbet. Farkasként indultam el a hang irányába egy másik, nagyobb rét felé. Egy tigrisnek a szagát találtam meg és afelé indultam tovább. Nagyon reméltem, hogy a hugom az.
*Hongbin*
Mikor már hazafelé sétáltunk, megéreztem egy farkast a közelben. Gi-t odaadtam N-nek hogy repüljön vele haza, míg én elbánok az állattal. Rögtön mikor felszállt egy lövést hallottam közvetlenül mellőlem és a Leader már zuhant is le a lánnyal együtt. Meglőtték a szárnyát többször is. Igen ez sok idő lesz mire összeforr. Könnyen el tudjuk törni, cserébe lassan gyógyul. Gyorsan elkaptam barátnőm és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm jól vagyok. Kösz a segítséget Visual.- mondta N.
- Semmiség haver. Majd meghálálod.
Hirtelen elfelejtettem, hogy ő is itt van. Na mindegy az élet megy tovább. Meg kell keresnem azt a farkast. Még itt van valahol. Gi-t továbbra sem engedtem nehogy baja essen. N körbejárta a területet, de nem látott senkit. Abban a pillanatban mikor mellém ért Lay rontott nekem, követelve, hogy tegyem le a hugát. Eleget tettem neki. Nem akartam vele harcolni.
- Héé Lay nyugi. Mi bajod van?
- Azonnal tedd le!! Soha többé nem akarlak mellette látni!
Lelöktem magamról és kezei közé raktam a lányt. Mindent megtennék azért, hogy biztonságban legyen....akár azt is amit Lay kért tőlem. Talán így jobb lesz neki...nélkülem.
*2 héttel később*
Azon a napon mikor Lay megmondta, hogy többet ne legyek Gi-vel, azóta tartom a szavam és nem találkozok vele. Szinte minden nap látom suliba menet és persze akkor is mikor végzett, Minden apró mozdulatát figyelem, de úgy hogy ne vegyen észre. Esténként kiment az erdőbe szaladni és már nagyon szépen vadászik egyedül. Természetes, hogy nem csak az emberi vonásait követi, hanem a macskáét is, hiszen alakváltó. Ma is egy ilyen szituációba keveredtem. Vadászat közben támadta meg egy démon, méghozzá az apám. De még nem csinált semmit. Csak beszél vele. Mi csak alakváltókkal tudunk szerződést kötni és ha nem tartja be a rászabott feltételeket, akkor meg kell ölnünk. Apám is biztos harcba akarja küldeni a démonok világába. Ott most háború dúl. De okos lány. Tudja, hogy nem fogadhatja el, viszont akkor rákényszeríti. Elakar futni, csak az apám nem engedi. Gi már nagyon dühös és egy macskát nem éppen a legjobb felmérgesíteni. Én már csak tudom. Mostmár Lay is megérkezett és csak annyit mondott a hugának, hogy változzon át. De már át van. Hova változzon még?? Legközelebb mikor odanéztem egy gyönyörű, hófehér farkast láttam az oroszlán helyett. Ezt hogy? Beszélnem kell Yixing-el. Nem kéne túlterhelni őt ennyi lénnyel. Az a sok macskaféle nem volt elég? Be kell avatkoznom. Nem fogja békén hagyni ha nem győzöm le.
- Takarodj innen! Menj vissza a népedhez!- ordítottam apámra.
- Kell egy alakváltó a seregbe.
- Akkor keress mást. Őt hagyd békén egy életre!
Már épp indultam volna haza a két farkassal mikor egy igen vastag fának hajított és az hangos reccsenéssel dőlt ki. Nem akarok démon lenni mert akkor elveheti tőlem a valós alakom, de a másik kettő meg nem olyan erős. Ilyen az élet. Meg kell próbálnom. De mire átváltoztam addigra Gi kézbe vette a dolgokat. Úgy harcolt mint egy profi. Talán még nálam is jobban. De csak talán. Úgy látszik a farkasa sokkal erősebb mint a macskái. Hófehér bundáját beterítette a saját és az ellenfele vére. Főként a szívét támadta, de nem tud legyőzni egy démonmestert. Lehetetlen még nekem is. Apám rájött, hogy mivel árthat a lánynak és tökéletes pontossággal a szívem felé hajította a karót, amit kezébe bűvőlt. Várom a halált, de nem jön. Helyette Gi-t látom a földön feküdni...karóval a hasában.
- Lay segíts N-nek. Vidd a hozzátok én is megyek a hugoddal. Siess!
Azonnal felvettem és hazarepültem vele. Kihasználom orvosi diplomám és otthon megműtöm. Remélem nem ért fontos szerveket mert akkor nagy baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése